Sok mindent történt az elmúlt évben. Először is meglett az alap, a CBX750 maradványa. Szétkaptuk Öcsivel egy nap alatt, hogy le lehessen mosni a vázat, és el lehessen kezdeni visszaépíteni mindazt, amire szükség van. Elnézve a meglévő alkatrészeket, a bolkk egyes részein kívül nem sok minden marad. Futóművek, lámpák, ülés tank, minden megy a kukába............gondoltam ekkor még. Azután máshogy alakult. Először a tank sírta vissza magát. Apám kedvenc tanmeséinek egyik Michelangeloról szól. Állítólag amikor megkérdezték, hogy hogyan tud olyan csodálatos szobrokat faragni a rideg márványból azt mondta: "a kőben benne van a szobor, csak le kell faragni a felesleget!" Én megláttam abban a barom ronda tankban a szobrot, úgyhogy elővettem a flexet, és levágtam a felesleget, majd kivágtam az alját, és a hátuljából is kivágtam a felesleget. A hatás kb. ahhoz hasonló, mint amikor a "zs"-kategóriás ami gimis filmekben az osztály csúnyácskáját a bálkirálynővé alakítják. Kis smink, frizura, mínusz öt kiló, és a fiúk bomlanak érte. Láss csodát, a randa szögletes hájas tankból előbújt a szexi díva:
ilyen volt
ilyen lett
Remélem, felismerhető a képen a változás: hátul lett jóval keskenyebb, végre karcsú nőies dereka van a motornak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.