Motorépítés, avagy egy motorbolond hétköznapjai

Veszprémben minden vasárnap reggel a bolhapiac a látványosság. Én eddig messze elkerültem, de szép reggelre ébredtem, viszonylag korán, hát kimentem. Nem hiába!

Egy árusnál makulátlan MOTORRAD újságokat találtam 1975-ből és 1984-ből.

Hogy mi a MOTORRAD, és mit jelentett nekünk a '80-as években kamaszként? Azt ma fel sem lehet fogni. A Simson, Riga, Komar, MZ, Java, Pannónia valóságban úgy forgattuk azt az egy-egy elgyötört, szétvagdosott példány ami a kezünkbe került, mint életfogytosok a szexlapokat. Valami távoli, elérhetetlen, meseszerű, nagyon izgalmas és vágyott világról meséltek azok a lapok. Olyanról, amire jó volt rágondolni, hinni benne, és vágyni rá. Ma már olyan világ nincs is, mint 1984-ben az NSZK-ban. Fellendülés volt, gyarapodás, gazdagság, megelégedettség, sok német háztartásban még ma is fellelhetők az akkoriban beszerzett használati tárgyak, amik hihetetlenül jó minőségűek voltak, drágák, és még vállalhatók. A '90-es, különösen a 2000-es évekre ennek vége lett, mint ahogyan a motoros fellendülésnek. A motoros társadalom elöregszik, zuhan a piac, már a BMW is Kínában gyártat járművet meg szinte csak lengyel és török nepperek árulnak. De nekem van egy kicsi boldog NSZK a szekrényemben:

Tudod ki az az Helmut Dähne!? Nem? Sosem hallottál róla? 10 szeres német bajnok motorversenyző, aki a '70-es években az akkor még létező BMW gyári motorverseny csapat tagja volt. Miért érdekes ez itt és most?

Mert a jó Helmut nevéhez fűződik egy olyan találmány, ami a világon százezerszámra könnyíti meg a motorosok életét. Ez a MARKOLATFŰTÉS. :-)

Az 1976-os Man-szigeti TT esős, szeles, hideg idővel fogadta a versenyzőket. Ilyen időben elgémberednek az átázott kesztyűben az átfázott ujjak, romlik a versenyző teljesítménye. Helmut és szerelője ekkor szerkesztették az első markolatfűtést. Igen, ma leginkább a túramotorok felszereltsége, de valójában ez is -mint sok minden okosság-, a versenypályáról származik.

Ma fagypont alatti hőmérsékletben motorozva imáimba foglaltam Herr Dähne nevét, amikor az ujjaimat végig átjárta a forróság. Köszi, és boldog új évet mindenkinek!

Tessék, itt egy újabb bizonyíték arra, hogy a legendák örökké élnek, és nem csak ROCK 'N' ROLL esetében. A cikk önmagáért beszél amíg olvasod kapsz hozzá egy kis zenei aláfestést is!

Egy Harley egy évig hánykolódott a Csendes Óceánban, mostanában találtak rá Kanada nyugati partvidékén egy kis szigeten, A képeken -aki már próbálkozott a netes társkereséssel tudja-, minden szebbnek láttszik, mint amilyen a valóságban, de a motor menthetőnek tűnik, hiába "ezekbe tettek anyagot!!" :-D

És akkor a hír:

http://totalbike.hu/hirek/2012/05/03/elokerult_a_harley_tulaja/

 Hogyan kerül egy motoros blogba a Lamborghini!? Nagyon is van létjogosultsága, ugyanis létezik Lamborghini motorkerékpár:

Ezt a kínai játékokhoz hasonló

közhelyes giccsgyűjteményt maga a Lamborghini követte el francia partnerével, a Boxer-rel közösen. Sokáig ne nézze senki, mert annyira káros a jó ízlésre, különösen a műszerfal kialakítása, kidolgozási minősége pedig egyenesen botrányos. Érdemes az alsó idom illesztésére vagy az oldaltámaszra vetni egy pillantást. Technikailag ráadásul a Kawasaki GPZ 1000-es blokkját tartalmazza. 

Valahogy egy olasz design terméktől az ember egészen mást várna pl. ilyesmit:

Ezt a motorötletet egy román származású designer vetette Photoshopra, Laurentiu Florin Trifescu. Ötletes, ahogy a jellegzetes Lambo orrot motorkerékpár fejidommá transzformálja, de a többi vonal is jól idézi az autók formavilágát. kicsit orrnehézre sikerült az oldalnézet, de ez legyen a legnagyobb baja, ha megvalósul még korrigálható.

Mert ez megvalósíthatóvá vált, ugyanis az alapok itt a Ducati-tól szrmaznak. A Lamborghini már régóta az Audi tulajdona, de az elmúlt héten a német gyártó felvásárolta a Ducatit is, így házon belül megoldható a projekt.  

 Találós kérdés:

Mi a közös ebben:

És ebben?

A második lehet az ismerős, mert az a '90-es évek egyik legütősebb utcai autója, a tiszta adrenalin és móka Honda Integra.

Az első képen is egy Honda Integra látható, de az a Honda új hogyis mondjam -jobb híján- robogója. Mert természetesen nagyon messze van attól, amit robogóként ismerünk. Először is lánc hajtja, mint egy motorkerékpárt. A futóművei, kerekei, motorja, váltója mind-mind motorkerékpár származékok, egyedül a felépítés és az üléshelyzet lenne robogós, de nem az. Nincs az ülés alatt csomagtartó, mert ott a tank van. A váltója sem fokozatmentes, hanem dupla kuplungos fogaskerekes. és nincs bőséges lábtér sem, mint egy robogón, csak két lábtartó trepni. Ki-ki döntse el hová sorolja, én mindenesetre kihagyom a kategorizálást. Inkább leírom milyen volt a próbaúton. A Honda nyílt hétvégéjén volt módom kipróbálni, és meg kell mondjam, hogy ez a tömény vigyor. a váltót a kormányról lehet kezelni, két automata módja van, normál és sport. Mindkettő jól használható, a kapcsolások gyorsak, pontosak, rántás nélküliek, sportban mintha gyorsabban váltana, és tovább húzatja, de a motorféke is erősebb. A futómű nagymotoros, feszes, de rendíthetetlen nyugalommal vezeti a kerekeket még nyújtott íven lévő keresztbordán és kátyún is. A motor nagyon szép mély hangon dolgozik, ennél többet nem is lehet elmondani róla, mert olyan észrevétlenül jó. Én egyedül az üléshelyzettel nem tudtam mit kezdeni, a lábamnak semmi mozgástere sem volt, ami hosszú távon fárasztó lehet. Igen, hosszú távon, mert a gép amúgy alkalmas hosszabb utak megtételére is. Jó a szélvédelme, csendes, vibráció mentes, és a hírek szerint 4 l/100 km alatt van a fogyasztása. Megvenném-e? Nem. És ennek egyetlen oka van, a testvérmodellje, azNC700X: 

Félmillió forinttal olcsóbban nagyobb csomagteret kínál és sokkal motorkerékpárszerűbb. Kipróbálva ezt is, az extra mély súlyponttal, remek kezelhetőséggel, nekem maga a tökély. Mindez ABS-szel -tessék megkapaszkodni- 1.910.000 Ft-ért. Telitalálat.

 Szóval, megvan a megfelelő lánc, már csak meg kellett mérni. Lementem a garázsba, és előszedtem az alkatrészeket. A kocsi hőmérőjét kellett volna először megnéztem, mert -3 -at mutatott. Az alkatrészeim sem voltak melegebbek, azért puszta kézzel fogdosni őket nem volt élvezet. Minden percben elmondtam egy fohászt a a Don-t megjárt magyar katonákért. A lényeg, 36 szem, azaz 72 csap kell hogy legyen a lánc. Elvittem Fehérvárra, elvileg a héten megjön a patentszem, és készen is lesz. 

Erről írnom kell, csak nem tudtam eddig mit. Most már van anyag hozzá. A Honda jó kis motorokat gyárt, de azért ott a '80-as években ezek a lánchajtások nem jöttek össze nekik. Ott volt ugye a VF750 a vezérműláncaival, amik gyorsabban mentek tönkre, mint ahogy az első garnitúra gumik elkoptak. A Honda elegánsan orvosolta a problémát, áttervezte a motort, fogaskerekes hajtást építettek be a vezérműbe, és kihozták a csodás VFR 750F-et. Az a versenypályán is nyúzható volt, világbajnoki címeket szereztek vele a Superbike-ban. És itt van ez a CBX-is, ahol a főtengely és a generátor tengelye között egy lánc viszi át a nyomatékot. Ezzel csak az a baj, hogy a generátor forgórésze két körmösen egymásba illeszkedő vasmag, mindenestül vagy öt kiló. Ezt a tehetetlen tömeget rángatja a nyomorult kis lánc a motorfordulat minden változására. Nyúlik is rendesen, tetézi a bajt, hogy egy körmös mechanikájú láncfeszítőt tettek be, amin az utolsó köröm után még van 10 mm szabad út. Ez azt jelent, hogy az utolsó köröm után a lánc már nincsen tovább feszítve, egyre jobban csapkod, és a végén elszakad. SZóval: ha 40.000 km-nél többet futott CBX 750-et akarsz venni és vezérműlánc hangja van, akkor azt hagyd ott. A vez.lánc sosem megy gajra benne. '87-től áttervezték az egészt, szélesebb lett a lánc, más a láncfeszítő, azokkal már nincs gond. De az enyém "85-ös, és régi láncos. Az meg már nincsen a Hondánál, se Ebyen, sem sehol. Hónapokig túrtam mindent, hogy találjak. Nincs, az utolsó is kinyúlt, nem gyártják, a gyártósort is bezúzták.

Van viszont egy plusz vezérműláncom. Kíváncsiságból odapróbálta, mert gyanús volt, hogy annak olyan a mérte. És tényleg. El is vittem a Székesfehérvári Hondába, hogy mit lehetne ezzel kezdeni. Előtte már futottunk pár kört az eredeti alkatrész ügyben, nagyon segítőkészek, de lehervasztottak, mondván ez a lánc más kiosztású, ez pláne nem fogja bírni:

Viszont az ötletet megvalósíthatónak látták, vagyis ha szerzek egy odavaló, de hosszabb láncot, azt meg tudják rövidíteni. Vad keresgélés után kaptam ezt:

 Sajnos sok mindent nem történt a projekttel, a tank még mindig nincs készen, és a generátor lánca is csak e héten lesz meg. Addig amíg saját képeim nem esznek az előre haladásról mutatok néhány érdekes videót. Különösen a hangok megkapóak... :-)

Nem, nem a Ponyvaregény, bár örülünk. És még csak nem is Van Gogh. Ha már mutattam burkolt motorokat, és a napokban esett már szó a Vincentről is, akkor ideje a valódi kedvencemről is szót ejteni.

Vincent Balck Prince 1955.

elképesztő újítás a teljesen múanyag burkolat. Ne feledjük, még csak 1955 van, dúl a hidegháború, Európában épphogy kezd éledni a gazdaság, mindenki olcsón akar közlekedni, ez a robogók és a kismotorok meg a törpeautók aranykora. Erre az angolok piacra dobják ezt az 1000-es V2-es futurisztikus csodát. A piac nem értette meg, de ma a legkívánatosabb gyűjtőmotorok egyike.

Ha a technikát nézzük, akkor a központi rugóstag sokkol. Ilyet szériagyártásban jó 30 évvel később látunk viszont.

 sosem értettem. Környezetszennyező, büdös, drága, de mégis sokan csinálják. Valami jó csak van benne:

Ez a video mggyőzött: leégetem a Liberty-m gumiját, amúgyis ideje volna az újnak! A hely és az időpont még nem eldöntött, de időben szólok. :-)

Nehogy bárki azt gondolja, hogy van még mit feltalálni......Íme, a planking, ami több, mint 60 éves.

Konkrétan 1948-at írunk, a helyszín Bonneville. A motor egy Vincent Black Shadow. Az amerikai Rollie Free mindenképpen át akarta lépni a 150 mérföldes sebességhatárt, de rájött, hogy az idomok nélküli motoron a zászlóként lebegő bőrruhában  ez nem fog menni. Fogta hát az úszónadrágját, felvette a legáramvonalasabb úszó pozíciót, és 150,313 mp/h-t futott. Abba azért ne gondoljunk bele, hogy a smirgli-szerű són mi maradt volna Rollie-ból, ha a végsebességnél, ami 241,905 km/h, elesik. Imádom az ilyen eszementeket.....mindig az az érzésem, hogy tudnak valami titkot az életről......pl. hogy az élet nem olyan fontos mit az, amiben hiszünk. 

 Kell indokolni? Szerintem aki érzi, annak nem, a többieknek meg hiába. :-)

 Többször írtam már arról, hogy milyen stílusban akarom a motort felöltöztetni, de a konkrétumokkal eddig adós voltam.

Íme: az ülés az eredeti alapra készül elől alaposan keskenyítve és meghosszabbítva, hogy becsusszanjon a tank mellé. Az ülés eltakarja a vázcsövet, Kritikus pont az idom első éle, fontos, hogy az szép folytatása legyen lefelé a tank hátsó vonalának. az idom három darabból készül, az ülés alatti rész bal és jobb oldala, illetve a hátsó rész külön lesz.

 Zajlik a Dakar Dél-Amerikában (lol), és ennek apropóján minden résztvevő motorosért szóljon a dal. Fejet hajtok a teljesítményük előtt. 

 ...........szelíd vándor kék motorján..........

 Frontiertought nevű felhasználó egész sorozatot töltött fel a Youtubra P. Mobil dalokból egy-egy motorversenyen készült kép -szerintem remekül kiválasztott- illusztrációjával. Nekem minden szöveg kicsit mást jelentett, a képpel együtt.  

 Semmi sem egyszerű. Minden erőfeszítést igényel, törődést, odafigyelést. Ilyen az utak tapadása is. Szerintem a közútkezelő feladata az, hogy az útjainkat olyan állapotban tartsa, hogy azok biztonságos közlekedésre alkalmasak legyenek. Ha ez nem valósul meg, és emiatt balesetet szenved az átlag közlekedő, akkor természetesen megbüntetik, mert járművét nem az út és látási viszonyoknak megfelelően vezette. 

Hogy miért írom mindezt? Azért, mert a városban robogóval járva a kiszórt zúzalék miatt tegnap majdnem pereceltem. A sztori nem újdonság, a szemben jövő, úgy gondolta, hogy az én sávom is jár neki, ezért úgy kerülte ki az út szélén az ő sávjában parkolót, hogy engem leszorított. A járda mellett összegyűlt zúzalékba természetesen. Ami síkos úton érdesítőnek kiváló, az a száraz utat olyanná varázsolja, mint a vizezett jég. Megúsztam, de fogalmam sincs, hogy hogyan.

Kérdés: MIÉRT NEM BÍRJÁK ÖSSZEGYŰJTENI, HA MÁR NINCS SZÜKSÉG RÁ?

Hogy ez nem csak motoros hiszti, azt az alábbi kép illusztrálja. Fehér aszfalt zúzalékkal, még négy keréken is gyilkos kombináció.......... :-)

 Tegnap azt írtam, hogy a motort a '80-as évek stílusában öltöztetem fel. Hogy milyen is volt a '80-as évek? Igazán elmondhatatlan....pasztell klipszek és hajgumik, denevérujjú bőrkabát, répanadrág, makkoscipő, szintipop, MK27, válltömés......jobb nem emlékezni rá, de ha valakit érdekel, akkor nézze a Miami Vice-t a Viasat 3-on. Jujjj...............

És milyenek voltak a motorok? Az alábbi galériában az "akaromazonnalbármiáron"-tól a "bottalpiszkálnám"-ig van látnivaló bőven a kor stílusában: 

http://bubblevisor.blogspot.com/2010_11_02_archive.html

 A tank ügye sínen van, jöhet az ülés kialakítása. Szerintem a forma kialakításánál e kettő kulcsfontosságú, ezek vezetik át a motor elejének formáit hátra. Egy versenymotor többféle ülésmegoldással elképzelhető:

  itt az ülés a váz felett van, és hozzá rögzül a hátsó idom. Ha a '70-es évek stílusában építenék, vagy cafe racert, ezt választanám.

Van azután a '80-as, '90-es évek idomra szivacs stílusa, ahol igazi ülésről nem is beszélhetünk.

a 2000-es évekre az ülés visszaköltözik a vázra, és az idom is a vázhoz csatlakozik.

Én ezt a megoldást választottam, de a '80-as évek stílusában. A technikai megoldásként a legegyszerűbbet választottam: a gyári ülést alakítom át. 

 Szerintem minden kreatív alkotó tevékenységnél megkerülhetetlen az ihlető elődök kérdése. Időről-időre bemutatok egy-egy olyan motort, ami számomra inspiráló, ami korát megelőző, formavilágú, arányaiban, megoldásaiban valami újat hozott.

Először a '60-as évek elejére tekintek vissza, ahol is a burkolatok megjelenését és gyors eltűnését figyelhetjük meg. Ezt az igényt a robogók teremtették, és az '50-es évek széles motorkerékpár használatára mutat vissza. A burkolat védi a ruházatot az út porától, sarától, ugyanakkor távol tartja az hátsó ülésen utazó hölgy szoknyáját a küllőktől. Ezek a gépek kvázi nagyteljesítményű robogók voltak, amik kései utódai olyan sikeresek ma.

Akkoriban azonban más trendek voltak. Ebben az időben tört előre az autóipar a tömegek számára, és ekkor váltottak át tömegek kettőről négy kerékre. Jött a Fiat 500, 600, a Mini, a Renault 4, a Citroen Kacsa mindenféle változataikkal együtt, és mindenki tetőt akart és négy ülést.

Nálunk ezek mellett a TLB egyszerűen túl drága volt a piacnak és túl költségesen gyártható a gyárnak.

Két példánk a Norton 99 De Luxe, és a Pannónia TLB.

Sokat gondolkozom azon, hogy mi értelme is van az életnek. Őszintén megmondom, semmi igazán magvasra nem jutottam. Van aki szerint a tanulás, van aki szerint az, hogy hagyjunk valami maradandót magunk után, meg itt van a szeretet, meg a mennybemenetel mint cél, de ezek engem nem igazán izgattak fel. Az egyetlen, ami számomra ezt a születéstől a halálig tartó utazást valamiféle értelemmel ruházza fel, célszerűvé teszi, az a rácsodálkozás. Rácsodálkozni a színek sokféleségének robbanására, a hangok harmóniáira, a formák sokféleségére, az arányok szépségére. Hogy jön ez a motorépítéshez?

Hát figyelj: 

Szépség, szabadság, ízlés, zene, erő.

Ducati 750SS 

 Ma fordulóponthoz ért a projekt. Elkészültem az ülés vázának külső héjával, a tankra most nincs szükségem. Azt levittem az én arany-emberemhez, hogy javítsa ki a hegesztéseket, amiket elbaltáztam, és hegessze meg ott, ahol én nem bírtam vele. Elvállalta...........huhh! Az arany-embert Varga Tamásnak hívják, arany a keze, arany a szíve, és már sokszor megcsinálta a motoralkatrészeimet, amiket én is csak félve vittem oda..............

Szóval a Tank kész lesz a jövő hétre, mehet a gitt, a fényezés, és hozzá lehet próbálni az addig teljesen kész ülés vázat, amit onnantól átvesz a kárpitos. Addig én mit fogok csinálni? Természetesen a blokkot, amihez jövő héten meglesz az egyetlen hiányzó alkatrész, a generátor meghajtó lánca.

A tank most

 Sok mindent történt az elmúlt évben. Először is meglett az alap, a CBX750 maradványa. Szétkaptuk Öcsivel egy nap alatt, hogy le lehessen mosni a vázat, és el lehessen kezdeni visszaépíteni mindazt, amire szükség van. Elnézve a meglévő alkatrészeket, a bolkk egyes részein kívül nem sok minden marad. Futóművek, lámpák, ülés tank, minden megy a kukába............gondoltam ekkor még. Azután máshogy alakult. Először a tank sírta vissza magát. Apám kedvenc tanmeséinek egyik Michelangeloról szól. Állítólag amikor megkérdezték, hogy hogyan tud olyan csodálatos szobrokat faragni a rideg márványból azt mondta: "a kőben benne van a szobor, csak le kell faragni a felesleget!" Én megláttam abban a barom ronda tankban a szobrot, úgyhogy elővettem a flexet, és levágtam a felesleget, majd kivágtam az alját, és a hátuljából is kivágtam a felesleget. A hatás kb. ahhoz hasonló, mint amikor a "zs"-kategóriás ami gimis filmekben az osztály csúnyácskáját a bálkirálynővé alakítják. Kis smink, frizura, mínusz öt kiló, és a fiúk bomlanak érte. Láss csodát, a randa szögletes hájas tankból előbújt a szexi díva:

ilyen volt

ilyen lett

Remélem, felismerhető a képen a változás: hátul lett jóval keskenyebb, végre karcsú nőies dereka van a motornak.

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem a nyár elején egy Kawasaki Z200-ast az E-bay-en. 176 Euro volt indítható állapotban, hát nem volt szívem ott hagyni. Hazahozattam, és nekiálltam megcsinálni. Festés, beállítások, és két hónap múlva műszaki vizsga. Gyönyörű, megbízható kis motor lett, amivel egy baj volt csak: kicsi volt. Egyszerűen kicsi a váz az én méretemhez. Kényelmetlen volt, és hülyén éreztem rajta magam.

Döntöttem: kell egy nagyobb!

Januárban vettem meg a Honda CBX 750F-et lomisoktól. Papírok nélkül, természetesen. Hogy miért? Mert motorépítésbe akartam fogni. A terv az, hogy csinálok egy remek pályamotort/szobadíszt. Érdekel a design, a vasmunka. Ez a vas, egy érdekes dolog. Korábban volt egy P20-as Pannóniám, korai darab, aminek egyedi hátsó sárvédője lett volna. De nem volt meg. Hosszas börzeböngészés után egy olyat találtam, amiből levágtak egy darabot. Sebaj, gondoltam megcsináltatom. Jártam lakatostól lakatosig, de senki sem vállalta. Bonyolult a formája, nehéz megcsinálni, stb. sőt, olyan is volt, aki azt mondta, hogy nem lehet megcsinálni. Erre elöntötte az ideg az agyamat, és azt mondtam neki: hegesszen hozzá két lemezt, a többit én megcsinálom. Így is lett. Az öcsémmel egy hónapon át kalapáltuk, de tökéletes lett. sokan megcsodálták, hogy milyen szép darab, és hogy mázlista vagyok, hogy kaptam. 

 Így nézett ki a Honda vásárláskor: