Az egész úgy kezdődött, hogy vettem a nyár elején egy Kawasaki Z200-ast az E-bay-en. 176 Euro volt indítható állapotban, hát nem volt szívem ott hagyni. Hazahozattam, és nekiálltam megcsinálni. Festés, beállítások, és két hónap múlva műszaki vizsga. Gyönyörű, megbízható kis motor lett, amivel egy baj volt csak: kicsi volt. Egyszerűen kicsi a váz az én méretemhez. Kényelmetlen volt, és hülyén éreztem rajta magam.
Döntöttem: kell egy nagyobb!
Januárban vettem meg a Honda CBX 750F-et lomisoktól. Papírok nélkül, természetesen. Hogy miért? Mert motorépítésbe akartam fogni. A terv az, hogy csinálok egy remek pályamotort/szobadíszt. Érdekel a design, a vasmunka. Ez a vas, egy érdekes dolog. Korábban volt egy P20-as Pannóniám, korai darab, aminek egyedi hátsó sárvédője lett volna. De nem volt meg. Hosszas börzeböngészés után egy olyat találtam, amiből levágtak egy darabot. Sebaj, gondoltam megcsináltatom. Jártam lakatostól lakatosig, de senki sem vállalta. Bonyolult a formája, nehéz megcsinálni, stb. sőt, olyan is volt, aki azt mondta, hogy nem lehet megcsinálni. Erre elöntötte az ideg az agyamat, és azt mondtam neki: hegesszen hozzá két lemezt, a többit én megcsinálom. Így is lett. Az öcsémmel egy hónapon át kalapáltuk, de tökéletes lett. sokan megcsodálták, hogy milyen szép darab, és hogy mázlista vagyok, hogy kaptam.
Így nézett ki a Honda vásárláskor:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal